Párosan szép: Bussay Birtok és Somlói Vándor
Sokéves mulasztást pótol most a BORIGO: Bussay Dórit és Kis Tamást páros interjú keretében faggattuk Csörnyeföldön. A hordóminta riport és interjú során egyértelmű lett számunkra, hogy a Bussay és a Somlói Vándor pincészetek tulajdonos-borászai szerethető, hiteles karakterei a magyar borvilágnak, két markáns és sikeres márka képviselői.
Írta: Comas-Demők Nóra
BORIGO: Tamás, mit ad neked Somló, milyen elveket követsz a borkészítésnél?
Kis Tamás: Ha egy olyan termőhelyen dolgozol, mint a Somló, akkor maximálisan arra kell törekedni, hogy a bor visszaadja, megmutassa nekünk ezt a vulkanikus területet. Egész lassú, hagyományos feldolgozásunk van, egész nap szedjük, bogyózzuk a szőlőt, megy be a présbe, félig-meddig áztatás, ülepítés hűtés, de spontán erjesztünk. Nem vagyok ellene az élesztőnek, de szívesebben erjesztek spontán. Az összes szőlő ellenőrzött bio, és nem azért mert vonalas vagyok, hanem mert Dórival egyre jobban szívügyünk, hogy a szőlőtermelés vegyszermentes legyen. Lehet vitatkozni a természetes borról, meg az élesztőről, pedig nem ez lenne a legégetőbb probléma! Azzal kéne törődni inkább, szép lassan tiltsák be vegyszereket… Visszatérve a borászati feldolgozási módszereimhez, deríteni egyre kevésbé próbálok, mert szerintem a derítés sokkal jobban beleszól az eredeti struktúrába, és általában szűröm a borokat. A telepítések a 80-as évekből valók, hibátlan tőkék, és nincs tőkehiány, ami nagy szerencse. Összesen 4,5 hektáron, 10 parcellán gazdálkodom. Az első szüretem 2010-ben volt, magától erjedtek a borok és jó volt, úgy ahogy van.
BORIGO: Finomhangoljátok egymás borait? Hogy zajlik a kiértékelés családon belül?
Bussay Dóri: Tomi kíváncsi a véleményemre, mindig megmutatja a borokat…
KT: Amelyikből a legtöbbet kéri, az jó lesz... (nevet)
BORIGO: Hogyan indult a kettőtök története?
BD: Tomi három éve, áprilisban rám írt, hogy van egy motoros baráti társasága, és eljönnének egy bortúrára. Mindig meglepődök, ha valaki Zalába jön, egyáltalán miért jönnek ide Budapestről, egy 200 fős településre? Eljöttek, remek kóstoló volt, pincetúra, állítólag emlékezetes élmény volt. Aztán novemberben szerveztem egy Márton-napi újbor kóstolót, Tomi jelentkezett, hogy van-e még szabad hely, és így tovább... Nekem fura volt, mit akarhat itt Zalában, Somlóról, de állítólag tényleg jól érezte magát.
KT: Szeretek elmenni borvidékekre, kollégákhoz – aztán végül itt maradtam. Utána meghívtam Dórit Somlóra...
BD: Szerveztek ott egy szuper novemberi kóstolót, hát, mit mondjak, beleszerettem Somlóba (is). Két hónap után Tomi bedobta a gyerek témát, kérdezte, hogy állok vele. Egy hétig beszéltünk róla, meggyőződtünk arról, hogy komolyan gondoljuk, és a következő hónapban már várandós lettem. Nem voltunk még egy éve sem együtt, és már volt egy egy hónapos gyerekünk.
BORIGO: Tomi, ahhoz azért kell bátorság, hogy bele merj szólni egy kialakult borászat életébe…
KT: A helyzet az, hogy kendőzetlenül őszinte vagyok. Már az első alkalommal elmondtam az összes észrevételemet, a hibáit a birtoknak, a boroknak, és lehettem őszinte. Lehet, hogy vakmerő voltam, de a lényeg, hogy mindketten tiszta gondolkodású, eredeti és őszinte emberek vagyunk abban, amit tanultunk, amihez értünk és abban segítjük a másikat. Dóri egy elképesztő, belevaló, energikus ember, az inkább bevállalás és bátorság, hogy valaki 28 évesen, saját szakmája, praxisa mellett belevágjon egy birtok fenntartásába, amit addig a szülei csináltak. Ez nagyobb dolog, mint terelgetni a birtokot vagy tanácsokat adni. Nem azért küzdünk a két birtokkal maximális erőbedobással, mert muszáj, mert lehetne nyugodt élet is, meg tudnánk élni. Hanem mert van egy késztetés mindkettőnkben. Magam raktam össze minden centiméterét a Somlói Vándornak, a boroknak minden cseppjét, egy álom, hitvallás ez, nem tudnám otthagyni.
BD: Tomi abszolút építő jellegű kritikákat mondott. Látta rajtam, hogy nekem nem volt saját elképzelésem, stílusom, én azt tudtam a borokról és a szőlőművelésről, amit aputól tudtam. Az orvosi egyetemre jártam, külföldi borászati tapasztalatom sincs. A munkafázisokat is apámtól tanultam, az első egy-két évben ehhez tudtam nyúlni. 2014- ben költöztem haza Pécsről, decemberben szakvizsgáztam háziorvosként, 2014-ben halt meg édesapám. 2017 volt az első évjárat, amit egyedül készítettem. Anyukám másfél éven keresztül még itt volt, a borászat kevésbé vonzó oldalát ő adta át (adminisztráció), voltak álmatlan éjszakák, kire hallgassunk, mi van ha esik, permetezzünk vagy ne. A mai napig meghallgatom azoknak a szőlőmunkásoknak a véleményét is, akik 20 éve itt dolgoznak. Szép lassan kezdett kiforrni az elképzelésem, stílusom végre, erre megérkezett Kis Tomi, és annyi mindent mondott… Egy évig győzködött a bióról, és milyen jó hogy így alakult! 2019-ben a Bussay és a Somlói Vándor is ellenőrzött biogazdálkodás lett. A biogazdálkodás nekünk egy érték választás, minőség választás, most már egyértelműen tudjuk, ez a jó út, úgy rohangászik itt agyerek a szőlőben, hogy biztonságban van.
BORIGO: Hogy menedzselitek az életeteket a mindennapokban?
KT: Itt lakunk Zalában, ez a bázis, én megyek dolgozni Somlóra. Alapvetően egy nagy kihívás, de változatos, két olyan borvidéken lehetek, amiben nagy potenciál van. Somlón heti 2-3 napot töltök, szüretnél végig ott vagyok.
BORIGO: Ha egy mondatban kellene megfogalmaznotok,mi a jövőképetek, mi lenne az?
KT: Úgy kell kialakítanunk a két birtokot,hogy ezek szorosan együttműködve valahogy talpon maradjanak. Több ponton nehézség, mert egy pár vagyunk, egy család, de két birtok. A jövőképem, álmom egy stabil, működő nyugodt légkor gazdaságilag is, hogy visszatérjen az életünkbe az, amiért eredetileg belevágtunk ebbe a munkába.
BD: Nem könnyű, amikor gyerekfürdetés közben kijövök a tíz hónapossal és kiszolgálom szombat este a váratlanul beeső borkóstoló csoportot, vagy amikor elmegyünk egy rendezvényre, és nem együtt töltjük az időt. Mindenedet belerakod, mert hiszel benne. Én hiszek ebben a hegyben, nem csak apu miatt. Amit én érzek a borokon, amit tudok, azt más is visszaigazolja. Ez egy érték, nem áldozat, amiben mindketten hiszünk, és olyan jó lenne, ha az eredménye stabil és kézzelfogható lenne gazdaságilag is.
